A modern ninjutsu az önvédelem fogalmát nem szűkíti le a test test elleni küzdelemre, hanem sokkal tágabb értelemben kezeli azt. A küzdelmi technikákat a különféle konfliktushelyzetek modelljének tekintjük, hiszen ilyenkor valaki ránk próbálja kényszeríteni az akaratát, mi pedig ellenállunk neki. Az önvédelem első lépése, hogy megtanulunk nemet mondani.

A konfliktusok ritkán torkollnak fizikai erőszakba. Mire az első pofon elcsattan a legtöbbjük már 95%-ban lezajlik. Ezért lényeges az önismeret és a megfelelő helyzetértékelés. Az embernek tudnia kell, meddig képes biztonságosan kezelni egy adott helyzetet. Célszerű a konfliktusokat nem elvinni a végsőkig, hanem valamelyik korábbi fázisban más irányba terelni az események menetét.



Önismereti rendszert nem célszerű hazugságra építeni. A magabiztosság a hatékony önvédelem lényeges eleme, ám a hamis magabiztosság rendkívül veszélyes. Elég sokan mennek le harcművészeti edzésre azzal a titkos szándékkal, hogy rövid időn belül köpenyes igazságosztóként járják a várost, de lássuk be, ennek kevés a reális alapja. Ha bárki azt hiszi, hogy sikerrel felveheti a harcot három-négy, nála harminc kilóval nehezebb, szteroidtól izmos, gyors, agresszív, gyakorlott verekedő ellen, az téved. Nem érdemes abban az illúzióban ringatni a tanítványokat, hogy olyan titkos harcművészeti tudás birtokában vannak, hogy bármilyen ellenféllel könnyedén elbánnak, mert ez előbb-utóbb keményen visszaüt – és ebben óriási az edzők felelőssége. Tudd ki vagy, tudd mire vagy képes, és ennek megfelelően cselekedj.